Nem, nem elírás a cím. Ismerjük a régi mantrát, amit folyamatosan mondogatunk.
Jobb félni mint megijedni.
De gondoljunk egy picit bele mit is jelent ez.
A félelem egy folyamatos, szorongásban tartó élmény.
Tartás a be nem következettnek az esélyétől.
Ezzel szemben ha valaki megijed az egy pillanat műve, hirtelen felszökik az adrenalin, majd kipukkan az egész, mint egy abszurd vicc poénja. Cseppnyi katartikus élmény, még ha nem is túl kellemes. Mint egy rossz horrorfilmben, mikor a sötétből előugrik valaki a nappaliban.
Nem kifizetődőbb esemény a második?
Nem jobb túl lenni rajta hirtelen, szemben a permanens szorongással?
Ez fogalmazódott meg bennem, mikor az egyik kedves érdeklődő felhívott, hogy tájékoztatást kérjen a kezelési protokollomról:
– De ugye nem akupunktúra amit csinál?!” – Kérdezte.
– Nem hölgyem, nem akupunktúra, bár annak is meg van a maga létjogosultsága, ha a megfelelő ember végzi.
– Huh akkor jó, mert abban nem hiszek!”
– Értem…szeretne hallani arról én mit csinálok?
– Igen!
(Itt felvilágosítottam, hogy jobbára kötőszövetes rendezetlenségek kezelésével foglalkozom, milyen modell szerint, milyen technikákkal, mi ennek a hatásmechanizmusa stb. valamint azt is, hogy semmi olyat nem csinálok rajta, amit ő nem enged meg nekem. )
– De ugye nem fog fájni?!
– Nézze, nem árulok zsákbamacskát, és hazudni sem kívánok Önnek. Igen, ez bizony nagy valószínűséggel fájni fog, az eddigi panaszai alapján, bár telefonon keresztül nehéz erre válaszolni remélem megérti.…kapott valamit az eddigi fájdalmaira?
– Igen, fájdalom csillapítót, és gyulladáscsökkentőt.
– És jobban lett tőle?
– Nem.
– Akkor nem gondolja, hogy egy másik lehetőséggel érdemesebb lenne próbálkoznia?
– De hát fájni fog!!
– Lehetséges. De melyik a jobb? Fáj még hónapokig, szedi továbbra is a gyógyszereit amik elmondása szerint nyilvánvalóan nem működnek, vagy megadja annak a lehetőségét, hogy 10 percig fáj a terápia miatt, és utána már nem, mivel rendeztük a környezetet ami okozta a fájdalmát.
Időpontot egyeztettünk, amit másnap lemondott a kedves páciens a szteroid injekció mellett döntve.
Ő a félelmet választotta továbbra is a megijedés helyett.
A nyugati ember jelentős része hozzászokott ahhoz a hazugsághoz, hogy semmit ne kelljen tenni azért, hogy valami megváltozzon. Ez a mindenmentes élet ígérete, amire kitaláltak egy seregnyi dolgot már
Cukrot hízás nélkül (édesítő)
Sört bódulás nélkül (alkoholmentes sör)
Kávé pörgés nélkül (koffeinmentes kávé)
Mindegyik vállalható pótlék de azért egyik sem igazi…
Lelki vagy fizikai fájdalom megszüntetése a fájdalom megélése nélkül….hát…szerintem egyik sem megkerülhető.
Nem hiszek a fájdalommentes gyógyulásban.
Ahogyan a lelki fájdalmakat is csak kemény munka és fájdalom árán tudja rendezni magában az ember, szembenézni önmagával – akár külső segítséggel – miből gondoljuk, hogy a fizikai fájdalmaink megszűnéséért kevesebbet kell „fizetnünk”?
Egy út vezet befele egy ágas-bogas káosszal teli erdőbe (mint egy összefilcesedett fasciaerdő) amit saját magunknak okozunk. És sok út vezet kifele ahol már nincs fájdalom.
Mindenki maga dönti el, mennyi időt szeretne tölteni a saját maga által összekuszált erdejében…
Ugyan azon nap volt valaki aki a rövidebb utat választott kifele az erdőből a körbe-körbe járkálás helyett:
Szimpla tapeelésből 75 perces teljes állapotfelmérés, és kezelés.
30-as hölgy keresett meg évek óta tartó boka, térd, csípő fájdalmakkal, amikre kinesiotapeet szeretett volna felhelyeztetni.
Alapvetően a kinesiotapet egy nagyszerű kiegészítőnek tartom egy kezelés végén, azonban ha már egy évek óta fennálló rétegezett problémával állunk szemben, kevésnek bizonyul.
A kikérdezés alatt kiderült, hogy egy régóta kezeletlen supinaciós bokasérülésből rendre újabb és újabb fájdalmak jelentek meg a páciensnél.
Először „csak” a boka, aztán az ellentétes oldali térd fájdalmai az antalgiás kímélő testtartás következtében, majd mindkét csípő fájdalma, derékpanaszok, nyak-vállöv panaszai, legvégül fejfájás.
Iskolapéldája annak, hogy egy évek óta kezeletlen bokatrauma, hogy okozhat migrénes fejfájást, mindezt megfejelve a ülőmunkából adódó beszűkült mozgásterjedelemben való lét napi 10-12 órája.
(Többek közt ezért tartom alapvető fontosságúnak, hogy alaposan kikérdezzünk valakit, nem pedig elkezdeni rángatni mint valami őrült…)
Meggyőztem a kedves pácienst, hogy a kinesiotape önmagában miért lesz kevés számára, ha tartós javulást szeretne, majd az FMA-teszt után (LOVE FMA) szépen buktak is ki a különböző disztorziók.
FDM-nyelven telis tele hosszabb rövidebb triggerbandek (TB-k) és continuum disztorziók (CD-k) a boka környékén ezért lokálisan kezdtem a kezelést ahol a fájdalom legelőször jelentkezett.
– talus cd
– plantar fascia tb-k
– a n.cutaneus dorsalis intermedius és n. tibialis vonalán TB-k
– superior fibular retinaculumon CD
Csupán a plantar fascia és a boka környéki disztorziók oldásától csökkentek a derék (!) panaszai is.
A boka mozgástartománya visszatért, minimális fájdalom maradt csupán.
Következett az ellentétes oldali térd.
Mivel előfordul, hogy a páciens nem mutatja tisztán milyen disztorziója van, nagy segítség lehet egy flossolás, hogy a fájdalmak egyértelműbbé váljanak a terapeuta számára.
Mi sem tettünk másképp. Lila floss, majd járatás, guggolás, kocogás, és ezt megismételtük háromszor.
Itt elegendő volt megállnunk, mivel az addigi fájdalmait a flossing után már nem tudta produkálni a páciens. Mivel a flossing gyakorta okozhat cilinder disztorziót ezért a környezetet köpölyöztem, majd visszateszt, és nyoma sem volt a fájdalomnak.
Mivel a hölgy nagyszerűen bírta a kezelést, ezért úgy döntöttünk megyünk tovább a deréktájékra.
A TLF (thoracolumbaris fascia) régiójában mutatott cilindert, amit aktív-passzív köpöllyel, dinamikus fasciatraininges technikákkal oldottam, és visszatesztek alkalmával már jött is a következő hagymaréteg néhány continuum disztorzió (CD) képben. A teljes hátsó fascialánc olyan mértékben nyerte vissza a rugalmasságát, hogy multiszegmetális flexióban (törzsdöntés előre) visszatesztelés alatt a hölgyike sokkolódott a ténytől, miszerint meg tudja érinteni a talajt az ujjbegyeivel, amire eddigi élete alatt nem volt példa…
Mivel az idő elrepült, hősünk kinesiotapet, és házifeladatot kapott, hogy a jelenlegi állapotot fenntarthassuk. Következő alkalommal pedig rengeteget fogunk foglalkozni a csípőtájékkal, valamit a vestibularis rendszerével, mivel az FMA teszten buktak ki motorkontrollos jegyek amikkel foglalkozni kell.
– Hogy érzed magad? – Kérdeztem
– Sokkal jobban annál, mint mikor bejöttem.