Gyógymasszázs vs. frissítő masszázs Mi a különbség a kettő között? Aki gyógymasszőrhöz jár, az gyógymasszázst is kap? Aki frissítőmasszőrhöz megy az „rosszabbul” jár mintha gyógymasszőrhöz menne? Hogyan működik a gyógymasszázs a kórházakban?
Fontos kérdések, és úgy érzem sokszor nem is világos a pácienseknek ezeknek a mibenléte. Lássuk először is a definícióbéli tisztázásokat a papírforma szerint:
Frissítő masszázs:
Egészséges embereken végzett kezelési eljárás. Fogásai a svédmasszázzsal egyeznek meg, vérkeringést fokoz, fáradságérzetet csökkent.
Gyógy- vagy orvosi masszázs:
Orvosi utasításra orvosi felügyelet alatt végzett kezelés, vagy kezelések sorozata, melyet többnyire más egyéb fizioterápiás kezelésekkel egészítenek ki. Kizárólag gyógymasszőr végezheti. Felosztása: klasszikus gyógymasszázs, szegment masszázs, kötőszöveti masszázs, csonthártya kezelés.
(forrás: Nemes Tibor András – Szanyó Ferenc – Masszőrképzés A-tól Z-ig)
Jobban hangzik a második igaz? A valóságban azonban korántsem biztos, hogy valaki „rosszabbul” jár ha frissítőmasszőrhöz megy, mint gyógymasszőrhöz.
Ezek a titulusok ugyanis sokszor semmiféle hátrányt, vagy előnyt nem hordoznak magukban. Sok olyan „csak” frissítős papírral rendelkező kollégát ismerek akik bár nem gyógymasszőrök, olyan mértékben magasan képzettek és jártasak különböző technikák (triggerpont terápia, Tuina, fascia training, viscerális terápia) és modellek (FDM) tekintetében, hogy a gyógymasszőri státusz meglétét vagy nem létét adott esetben jelentéktelenné teszik.
Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a tömegtermelés okán annyi frissítős masszőr kering a rendszerben akik 2 hétvégés tanfolyamok után szakmát kaptak a kezükbe, hogy kontrollálhatatlanná vált a terjedésük, és javarészt inkább remélnek a munkájukért cserébe magas anyagi hasznot, mint a szakmai továbbfejlődés lehetőségét…
Elismerendő, hogy a gyógymasszőri képzésben meglehetősen nagy mértékű, és mély anyagot kell elsajátítaniuk a kollégáknak, viszont a gyakorlati értéke a tudásuknak sajnálatosan nem túl hatékony, mivel a rendszer nem ad a kezükbe olyan technikákat amiken keresztül ezt be tudnák csatornázni a terápia során. Aztán persze szembejön a szép magyar valóság is ami a gyógymasszázst illeti a egészségügyi ellátórendszerben.
Amit ígér nekünk a definíció az a valóságban nem teljesen úgy működik.
Valóban orvosi utasításra történik a gyógymasszázs, hiszen a páciens a kórházi kezelőbe már a szakorvosi (reumatológus, ideggyógyász, idegsebész, ortopédus) kezelőlappal érkezik ahol fel van tüntetve egy sor információ. Név, TAJ szám, a diagnózisnak megfelelő kód, valamint bejelölve azon rész(hát, végtag stb.) ahol a kezelés kivitelezését kéri az orvos, valamint, hogy ezt hány alkalommal.
DE az orvosi felügyelet a valóságban igen ritkán, vagy egyáltalán nem valósul meg. Ugyanis rendszerszintű jellegzetesség, hogy nincs, vagy gyér a kórházakban lévő kontroll, magyarul senki nem fogja leellenőrizni, hogy a gyógymasszőr mit és hogyan dolgozik a páciensen. Végezheti a munkáját jó esetben felelősségteljesen, vagy éppen hanyagul, semmiféle következménye nem lesz egyiknek sem. Számon kérni (ha csak a terapeuta nem követ el orbitálisan nagy hibát) nem fogják, a fizetését így is úgy is megkapja.
Aki privát kezelésre megy gyógymasszőrhöz az gyógymasszázst is kap?
99%ban nem, és ezt tudatosítani is kell a páciensben. Mint fentebb leírtam, gyógymasszázs orvosi utasításra történik, többnyire kórházakban, vagy valamilyen intézményesített rendszerben. Rehab központ, fürdő, stb. Kivétel abban az esetben van, ha a gyógymasszőr leszerződik egy szakorvossal, aki hozzá küldi a betegeket privát rendelésre mint magánvállalkozó. Ez az eset azonban meglehetősen ritka. Tehát az illető frissítő masszázst kap ilyen helyzetben, még ha azt egy gyógymasszőr is végzi.
Nálam is ugyan ez a helyzet, SENKI nem kap gyógymasszázst a kezelőmben, még ha a végezettségem meg is van hozzá.
Mi akkor a megoldás? Kihez menjek masszázsra? Tapasztalatom szerint teljesen mindegy, hogy valaki frissítő masszőr, vagy gyógymasszőr. A saját szakmai fejlődésébe vetett munka, idő, pénz, energia ami számít. És ezt, miből tudja leszűrni a páciens? Jobb híján a terapeuta szakmai híréről. Ha valaki jó a szakmájában az előbb vagy utóbb de sikeres is lesz, és a sikert külön már nem kell magyarázni.
Aztán ott vannak még a különböző képzések. Én azt szoktam mondani, hogy nekem a kezelőben nem azért vannak a falon a papírjaim, mert olyan nagyon büszke vagyok rájuk, hanem hogy a páciens lássa azt, hogy amit állítok magamról annak a fedezete be lett fizetve, és a bizonyíték ott van a szeme előtt. Aki törődik a szakmai fejlődésével az tudtára is fogja adni ezt a jövendőbeli páciensnek valamilyen formában. Vagy egy facebookos bejegyzés képében, vagy hogy kiteszi a tanúsítványt a kezelője falára. Persze nem azért, mert olcsóbb lenne a tapétánál.
Mert a tanúsítvány megszerzésével a tanulás még nem ér véget, hanem csak ott kezdődik.
Akiknél hiányoznak ezek a jellemzők ott lehet ok a kételkedésre a szakmai kompetenciát illetően.
Ha valaki manuálterapeutának mondja magát, de közben nem végzett gyógytornász vagy orvos, akkor az az ember valótlant állít magáról. Ha valaki az orvosira járt de nem fejezte be, az nem orvos. Ha valaki azt állítja magáról, hogy masszőr, de nincs hozzá végzettsége az nem masszőr.