Bár a köpöly nem egy újkeletű úri huncutság, mivel a kínai orvoslásban régóta nagy szerepet játszik megléte, nálunk nyugaton, meglehetősen újszerű kezelési módszerként ismerjük. Lényege, hogy a test felszínére helyezett kis harangalakú eszközökből levegőt pumpálunk ki egy vákumpisztoly segítségével, majd ezt különböző aktív-passzív technikákkal megmozgatjuk.
Miért van erre szükség?
Ha nem mozgatjuk valamelyik testrészünket rendszeresen, a kötőszövetes rétegek könnyen összefilcesednek, összeragadnak. Pókhálószerű összeragadások amiket magunk is könnyen meg tudunk figyelni miközben pl. marharostélyost készítünk a családi ebédhez. Ideális esetben ezeknek a rétegeknek egymáson elcsúszva kellene funkcionálniuk, és nem alakul ki összenövés, azonban jórészt az ülőmunkából adódóan ez nem történik meg.
A rétegek összeragadnak, rendezetlenné válnak, kevés vízfogyasztás esetén pedig ki is száradhatnak, majd elkezdik ingerelni a fájdalomérző receptorokat a felületes kötőszövetes rétegben, és megfejelik a fájdalom.
A köpöly segítségével ezeket a rétegeket egymástól elemeljük, elszakítjuk, hogy ismételten akadálytalanul tudjanak egymáson elcsúszva funkcionálni.
Minél nagyobb hematomával jár a köpölyözés annál nagyobb mértékű az összenövés a kötőszövetes környezetben. Ezt csökkentendő, az FDM-hez hasonlóan, kinesio tapet kap a páciens a köpölyözés után, hogy a bőr minél előbb regenerálódni tudjon.