A munkánkban többek között az a szép, hogy gyorsan kapunk visszaigazolást egy kezelés után. Ha ugyan olyan állapotban hagyja el a páciens a kezelőt, mint ahogyan bement oda, az kudarc. Ha egy fokkal jobb állapotban hagyta el a páciens a kezelőt annál, mint amikor bejött, az pozitívum. Ha egy évek óta tartó, egy adott problémát akár egy kezelés után közel az eredeti állapotra tudunk visszahozni, az siker. Ha egy többszörösen operált páciensen tudunk segíteni, aki minden egyes napot fájdalommal él meg az elmúlt 6 évben, majd végül olyan mozgásokra lesz képes négy hét alatt, ráadásul teljesen fájdalommentesen, amikre csak a műtétek előtt volt képes…, nos az egy érzelmileg teljesen más minőséget jelent a terapeutának.
Mozgásterapeutaként az eddigi leglátványosabb fejlődést értük el páciensemmel mindössze 4 hét alatt, aki tyúklépésben, két mankóval érkezett meg hozzám, az Oriolus-Medbe. A hölgy beszámolója szerint 2013 és 2017 között 6 db operáción esett át.
2013 december: L4-L5 porckorongsérv műtét
2014 február: TLIF műtét (gyökcsatornán keresztüli ágyéki csigolya közti fúzió)
2014 június: gerinccsatorna szűkületi műtét
2014 december: bal térd artroszkópos műtét
2016 október: bal térd TEP (teljes protézis)
2017 június: jobb térd artroszkópos műtét
Páciensem járásképe az első találkozás alkalmával:
Hallgatván a hölgyet, a metakommunikációs eszközeimmel próbáltam jelezni együttérzésemet az állapotával kapcsolatban. Véleményem szerint a szakmánkban kulcsfontosságú a koncentrálás arra az emberre, akivel dolgozunk. Idegen környezetbe érkezik meg, idegen embernek mondja el panaszait, évek óta ide-oda dobálják, és inkább érzi magát egy darab húsnak a rendszerben, mintsem egy élő érzékeny léleknek akire odafigyelnek.
Amint a videón is látszik rettentően nehezen, tyúklépésben képes csak kivitelezni a járást, 2 db mankó segítségével, közben minden lépésnél érzi, hogy a jobb láb gyenge, zsibbadásos tünetekkel fáj, nehezen terhelhető.
A multiszegmentális flexio (törzsdöntés előre) kivitelezhetetlen volt, valamint a guggolás is, ami bár a gerincműtétek, és a térdprotézis miatt érthető, de a mértéke már kevésbé, főleg ha valaki 3 éve heti többszöri alkalommal jár gyógytornára.
Az FMA teszten egy sor fájdalom került a felszínre. A hat FDM-es disztorzió közül majdnem az összes.
A hölgynek az ideggyógyásza javasolta, hogy az operációiból keletkező hegeket kezeltesse valakivel, ami megsüvegelendő tanács, mivel tapasztalatom szerint kevés orvos szentel kellő figyelmet a hegek okozta panaszokra.
Mivel a hegek (bár kívülről szépen gyógyultak) elkezdek a mélyebb szövetek felé behúzódni, ami FDM nyelven cilinderes tüneteket okozott, így mobilizációra volt szükség, hogy a kötőszövetes környezet rendeződjön. Óriási segítség volt a világ egyik legjobb osteopathájától, Eric Hebgentől tanulni a hegkezelést. Már az első hegkezelés után javult a mozgáskép minősége, a fájdalom csökkent. A hegek mellett egyéb kötőszöveti összenövéseket (fasciális adhéziók) lehetett megfigyelni a lumbális régióban amit FDM-mel, aktív-passzív köpölyözéssel, majd kinesiotapel kezeltem. A zsibbadásos fájdalmak nagy mértékben enyhültek.
A harmadik alkalom után jött a számomra is megdöbbentő eredmény: A már rendeződő kötőszövetes környezet eredményeként a (kezdeti 10 fok-hoz képest) a páciens TELJES multiszegmentális flexiot (törzsdöntés előre) tudott produkálni, mindenféle fájdalom nélkül, folyamatos, harmonikus, egyenletes mozgásban. A jobb láb terhelhetőbbé vált, a járáskép javult. Egy mankót elhagytunk. Az elkövetkezendő alkalmakkor folytattuk a terápiás irányt a páciens aktív, lelkes közreműködésével, aki szorgosan, rendszeresen csinálta a házi feladatként kapott gyakorlatokat.
FDM, direkt-indirekt hegkezelés, aktív-passzív köpölyözés, kinesio tape, és egy leheletnyi masszázs után a 6. alkalom végén pedig:
Összesen 6 találkozónk volt, és mindkettőnk örömére a hölgy mankók nélkül hagyta el az épületet.
A mozgásszervi panaszok javulását illetően nem állt meg a munka. A hölgy hasi görcsökre panaszkodott. Gyakran előfordul, hogy a már évek óta tartó mozgásszervi fájdalom elnyomja a viscerális (belszervi) panaszokat. A viscerális panaszok nyilván nem voltak ok nélküliek, hiszen a fájdalmaira évek óta kapott szteroidok, fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők extrém munkára fogták a májat. A hasür megtelt vízzel, hasi görcsök jelentkeztek. Kettő viscerális terápia (ezeket a mozgásszervi kezelések végén kapta meg) után a hasi görcsös panaszok a napiról rendszeresről heti szintűre csökkentek, közben teljes laktózmentes diétát és a máj mozgását segítő házi feladatokat (tornát) kapott a hölgy.
A legnagyobb tanulság számomra ebből az esetből az volt, hogy képtelenség csak egydimenziósan látni.
Mi emberek sokkalta bonyolultabbak vagyunk ennél.
Nem lehet csak strukturálisan gondolkodni.
Nem lehet csak funkcióban gondolkodni.
Nem lehet csak egy darab húst látnunk, ha valaki segítséget kér tőlünk.
Ahogy a lélek köré páncélok rétegeit növesztjük az öntudatra ébredésünktől a halálunkig, a fizikai fájdalomnak is sok-sok rétege van, amit mozgásterapeutaként megpróbálunk lefejtegetni, mint a hagyma rétegeit.
*A cikkem először az Oriolus-Med honlapján jelent meg.